Határtalanítás
A határtalanítás, ez a sokak számára még furcsán, idegenül csengő szó azokat a nyelvészeti -- jelenleg leginkább lexikológiai és lexikográfiai, valamint korpusznyelvészeti -- munkálatokat jelenti, melyeknek célja az, hogy az újonnan készülő vagy átdolgozott magyarországi nyelvészeti kiadványokban jelentőségüknek megfelelő mértékben jelenjenek meg a magyar nyelv határon túli változatai, azaz a címük szerint a "magyar" nyelvet vagy annak valamely részrendszerét bemutató kiadványok (értelmező szótárak, idegen szavak szótárai, helyesírási szótárak és a helyesírás-ellenőrző számítógépes programok, szinonimaszótárak, névszótárak, csoportnyelvi szótárak, kétnyelvű szótárak, nyelvtanok, helyesírási, nyelvhasználati, stilisztikai kézikönyvek stb.) -- címükkel összhangban -- ne a magyarországi magyar nyelvvel foglalkozzanak, hanem az egyetemes magyar nyelvvel, amely a magyarországi magyar nyelvváltozatokon kívül magába foglalja a határon túli magyar beszélőközösségek által beszélt nyelvváltozatokat is.
1. A határtalanítás ágazatai
Szóhatártalanítás
A magyarországi szótárak határtalanítása a Magyar Tudományos Akadémia határon túli kutatóállomásainak feladatait is ellátó nyelvi irodák és kutatóhelyek egyik legfontosabb közös kutatási programja.
A szóhatártalanítási program keretében eddig három szótárba javasoltak a kutatóhálózat munkatársai ht szavakat, szókapcsolatokat, alakváltozatokat, jelentéseket, vonzatokat: az Osiris Helyesírás szótári részébe, a Tolcsvai Nagy Gábor által írt Osiris Idegen szavak szótárába , valamint az Eőry Vilma főszerkesztésével készült Értelmező szótár +-ba . Jelenleg a Microsoft Office XP szövegszerkesztő programjaihoz készített helyesírás-ellenőrző határtalanítása van napirenden Prószéky Gábor és munkatársai jóvoltából.
Kárpát-medencei magyar nyelvi korpusz
A határtalanítás másik ága, a Kárpát-medencei magyar nyelvi korpusz határon túli anyagának gyűjtése, a szótárprogramtól független vállalkozás. Szemben a szótárprogrammal, amely mind a hét határon túli magyar régióra kiterjed, a korpuszprogram keretében a Magyar Nemzeti Szövegtár határon túli korpuszába csak a négy nagyrégió nyelvi anyaga kerül be: Erdélyé, Felvidéké, Vajdaságé és Kárpátaljáé.
2. Kölcsönszavak és nyelvcsere
Szimbolikus jelentősége
A határtalanítás jelentőségét nem lehet túlbecsülni. Amennyiben eredményei eljutnak a határon túli magyar olvasókhoz is, és utat találnak az oktatásba, nyelvi ismeretterjesztésbe és a nyelvtervezésbe, jelentős szerepük lehet a határon túli magyarok nyelvi önbizalmának megerősítésében.
A határon túli magyarok számára a saját állami változatuk, illetve annak beszélt nyelvi regisztere az "édes anyanyelvük", érzelmileg is kötődnek hozzá, így annak megerősítése "a" magyar nyelv megerősítését is jelenti. Ez különösen a nyelvcserehelyzetben lévő magyarok számára fontos, akiknek már nem is nagyon van lehetőségük a standard magyart elsajátítani és használni. Az a gyakorlat, amely a határon túli magyar nyelvváltozatok sajátos elemeit megbélyegzi, s mindenfajta kontextusban a közmagyar formával kívánja őket helyettesíteni, a nyelvcserehelyzetben lévő közösségeket létükben veszélyezteti, és rendkívüli károkat okoz nekik. De a stabil kétnyelvűségi helyzetben élő magyaroknak sem használ az ilyen "nyelvpolitika", őket is a "romlott"-nak érzett nyelv elhagyására, a maga "tiszta" változatában elsajátított államnyelv előnyben részesítésére készteti.
Gyakorlati haszna
Köztudomású, hogy az olyan magyar nyelv, amely kontaktusjelenségeket is tartalmaz, az érintett közösségen belül ugyanolyan hatékony eszköze a kommunikációnak, mint az, amely ezektől mentesebb; a kontaktushatás és a nyelvcsere közt nincs közvetlen összefüggés; az ezzel ellentétes vélekedés nem más, mint nyelvi mítosz. S a határon túli magyar nyelvváltozatok sajátos elemeinek "legitimálása" egyébként sem jelenti azt, hogy közmagyar megfelelőiknek háttérbe kellene szorulniuk. Inkább az ellenkezője várható: a beszélők számos határon túli magyar szónak nem ismerik közmagyar megfelelőjét, így ha ezek bekerülnek a szótárakba, végre lesz rá lehetőségük, hogy könnyen megismerkedjenek ezekkel a közmagyar szinonimákkal, s -- amikor és ahol szükségesnek látják -- használják is őket.
Legitimálás és kodifikálás
A határon túli elemek "legitimálását" nem szabad összekeverni "kodifikációjukkal", azaz a standard nyelvváltozatba való beemelésükkel. A "legitimálás" csak a korábbi semmibevétel és megbélyegzettség megszüntetését jelenti, azt, hogy a magyar nyelvtudomány most már tudomásul veszi létezésüket, nem pedig azt, hogy minden ilyen szó használatos volna pl. a magas szintű, formális stílusú írásbeliségben.
Bár banálisan hangzik, sajnos mégsem haszontalan elmondani, hogy egy szótárba bekerülni nem "kitüntetés", ahogy az sem kitüntetés egy csecsemő számára, ha anyakönyvezik: ezzel még csak a létezését ismerik el, és rögzítik legfontosabb jellemzőit, semmi több.
A ht magyarok nyelvének "kevertsége" és a szótárazás
Laikusi körökben gyakori nyelvi mítosz, hogy a nyelvész hozza létre a nyelv valamely elemét azáltal, hogy felveszi a szótárba, nyelvtanba (ezt így persze nem mondja senki, de sokan érvelnek úgy, hogy egyértelműen erre a rejtett meggyőződésre lehet következtetni). Ezért fordulhat elő, hogy a laikusok -- s talán még a hivatásos nyelvművelők közül is néhányan -- az értelmező kéziszótár határtalanítását úgy értelmezik, mintha ezáltal a határon túli magyarok nyelve "kevertté" vagy magyartalanná válna.
A határon túli magyarok nyelve természetesen nem attól válik "kevertté", hogy a benne használt szavakat "anyakönyvezzük"; ezzel csak vizuálisan megjelenítjük azt, ami addig is megvolt.
Nyelvalakítási feladatok
Az persze értelmes és legitim kérdés, hogy az ilyen vizuális megjelenítés milyen hatással lehet e szavak és a határon túli magyar állami változatok további sorsára: vajon inkább a további szétkülönbözés vagy ellenkezőleg: az egységesülés irányába hat-e. Sokan úgy gondoljuk, hogy a határtalanítás mindkettőt elősegítheti, attól függően, milyen nyelvtervezési lépésekkel kapcsolódik össze, s a nyelvtervezés milyen nyelvpolitikai feltételrendszerbe illeszkedik be.
Ezért a határtalanítással párhuzamosan fontos lenne kialakítani egy olyan nyelvi problémakezelési koncepciót, amely úgy teszi lehetővé a beszélők számára, hogy a saját nyelvükben otthon érezzék magukat, hogy közben az integrálódást, s nem a szétfejlődést mozdítja elő. E leendő koncepció legtöbb eleme előkerült már a 90-es évek nyelvművelési, nyelvtervezési vitái során; nem sok kell hozzá, hogy egységes nyelvstratégiává álljanak össze.
Elméleti jelentősége
A határtalanításnak nem elhanyagolható az elméleti jelentősége sem. Nem érdektelen megvizsgálni, hogyan alkalmazkodik nyelvünk a nyolc különböző országban élő Kárpát-medencei magyarok sajátos igényeihez, milyen típusú kontaktusjelenségek kerülnek be az egyes közösségekbe, mi az, ami könnyen és zökkenőmentesen be tud épülni az átvevő nyelvi rendszerbe, mi az, ami csak bizonyos átalakítások árán jut be, és mi az, ami a jelenlegi szociolingvisztikai körülmények közt egyáltalán nem tud behatolni az átvevő nyelvi rendszerbe.
Minél jobban beépülnek a ht nyelvváltozatok sajátosságai a közmagyar szótárakba, nyelvtanokba és nyelvhelyességi, helyesírási stb. kézikönyvekbe, annál tisztábban fogunk látni ezekben a kérdésekben is, ez pedig nemcsak a magyar nyelvészet érdeke, hanem az általános nyelvtudományé is.
3. A határtalanítás visszhangja
A határtalanításnak eddig csak a laikusok egy részének körében volt negatív visszhangja. A szlovákiai magyar iskolákban használt monitor-feladatlapok szerzői, Csicsay Károly és Gubík Mária középiskolai tanárok, a szlovákiai Pedagógiai Kutatóintézet megbízott munkatársai az egyik feladathoz teljes szakmai tudatlanságról árulkodó megjegyzést fűztek. Hasonlóképpen megpróbálták negatív irányba befolyásolni a diákságot egy másik helyen is.
Ami a szakmát illeti, nincs tudomásunk arról, hogy szakember nyilvánosan kifogásokat fogalmazott volna meg a határtalanítással szemben, egy rádiós nyelvművelő műsort leszámítva (átiratát lásd itt). A kutatóhálózatnak a határtalanítással kapcsolatos állásfoglalását az MTA Nyelvtudományi Bizottsága Szótári Munkabizottsága is megtárgyalta 2003. október 13-i ülésén, s bár meglehetősen visszafogottan, lényegében mégis támogatóan nyilatkozott róla.
Az elfogadó megnyilatkozások olvastán sem szabad azonban áltatnunk magunkat: a határtalanítással kapcsolatos negatív vélemények nem szűntek meg teljesen, csak szalonképtelenné kezdenek válni, s így lassan-lassan magánvéleménnyé szorulnak vissza. Ha sikerül a határtalanítást megfelelő nyelvi problémakezelési lépésekkel kiegészíteni, van rá esély, hogy -- kedvező nyelvpolitikai klímát feltételezve -- nemcsak a magyar nyelvtudomány lesz nyertese a megindult folyamatnak, hanem a határon túli magyar közösségek is.
4. A határtalanítás mélységi szintjei
Zárásképpen a határtalanításról érdemes még elmondani, hogy ennek fokozatai, vagy inkább mélységi szintjei vannak. Ami eddig e területen történt, az még csak az első szint, a ht nyelvváltozatok bizonyos szegmenseinek kutatása, leírása, a ht nyelvváltozatok elemeinek és nyelvtani jelenségeinek közvetlen beépítése szótárakba s idővel remélhetőleg a nyelvtanokba és a nyelvhasználati, helyesírási és más kézikönyvekbe is.
Ez után kellene következzen a második, mélyebb szint, annak az érzékenységnek a kialakulása, amely a magyarországi magyar kutatókat is arra ösztönzi, hogy tisztázzák: leírásuk tárgya az egyetemes magyar nyelv-e vagy a magyarországi magyar nyelv, illetve ezek melyik változata, változatai. Mert lehet természetesen úgy is többközpontú szemlélettel írni szótárt vagy nyelvtant, ha egy szó nincs benne a határon túli magyar nyelvváltozatokról -- elég annyi, hogy a szótár vagy nyelvtan ne "magyar"-nak, hanem "magyarországi magyar"-nak mondja magát. Ha ettől a magyarországi kollégák ódzkodnak, akkor viszont vállalniuk kellene a "magyar" szó használatának minden következményét.
Épp ehhez próbál segítséget nyújtani a Magyar Tudományos Akadémia határon túli kutatóállomásainak és kutatóhelyeinek feladatait is ellátó nyelvi irodák és egyéni kutatók hálózata, a Termini.
5. A határtalanítással kapcsolatos publikációk
Benő Attila 2007. Köznyelvi magyar szavak jelentésbővülése az erdélyi magyar nyelvváltozatban. Maticsák Sándor szerk., Nyelv, nemzet, identitás. I. kötet, 7--13. Debrecen--Budapest, Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság.
Csernicskó István 2004b. "Nyelvi detrianonizálás". Az egységes, de változatos magyar nyelvért. Kárpátalja 4/34, 11. (2004. augusztus 20.) Beszélgetés Csernicskó Istvánnal.
Csernicskó István--Papp György--Péntek János--Szabómihály Gizella 2005. A szomszédos országok magyarnyelvi kutatóállomásairól. Magyar Nyelv 101/1, 105--113.
Kolláth Anna 2005a. Fejezetek a kisebbségi magyar nyelv összehasonlító vizsgálatából. Határtalanítás: előzmények és eredmények -- szándék és megvalósulás Magyar Tudomány 50, 156--163.
Kolláth Anna 2005b. Első fejezet a kisebbségi magyar nyelvhasználat összehasonlító vizsgálatából. Határtalanítás: előzmények és eredmények -- szándék és megvalósulás. Lanstyák István--Menyhárt József szerk., Tanulmányok a kétnyelvűségről III, 15--30. Pozsony: Kalligram Könyvkiadó.
Kolláth, Anna 2005. Magyarul a Muravidéken. Maribor: ZORA 39.
Kolláth, Anna 2006. Detrianonizacija madarskega jezika - izzivi in monosti v tretjem tisočletju v osrčju Evrope. Jezik in slovstvo (Tisk. izd.), 51/ 3--4, 85--102.
Kolláth Anna 2006. Határtalanítás : fejezetek a kisebbségi magyar nyelvhasználat összehasonlító vizsgálatából. Nyelvünk és kultúránk 36, 143/144, 1/2, 60--83.
Kolláth Anna--Z. Szentesi Orsolya--Szoták Szilvia 2005. Kiegészítés a szomszédos országok magyarnyelvi kutatóállomásairól szóló beszámolóhoz. Magyar Nyelv 101, 371--377.
Kolláth Anna 2007. Beszámoló a határon túli magyarnyelvi kutatóműhelyek virtuális hálózatának határtalanító szótárprogramjáról. Lexikográfiai füzetek 3, 257--271.
Kolláth Anna 2007. Akkor hogyan is beszélünk?... (A ht adatbázis muravidéki elemei és használati gyakoriságuk.) Kisebbségkutatás 16/4, 767--783.
Marton Erzsébet 2006. Társasnyelvészet és a magyar nyelv "határtalanítása". Mit kutat a
Hodinka Antal Intézet? (Hires Kornélia és Márku Anita előadása a Kölcsey esték keretében a KMF-en) Kárpátinfo, 2006. április 12. 10/15, 6.
Szoták Szilvia 2003. Fejezetek a kisebbségi magyar nyelvhasználat összehasonlító vizsgálatából. Határtalanítás; őrvidéki szavak magyarországi szótárakban. (Kézirat.)