A szócikk felépítésére vonatkozó további információk
A címszó alaki felépítését jelző kódok
| ACC | tárgy |
| e3 | egyes szám 3. személy |
| ELO |
előtag |
| FN | főnév |
| HAT | határozószó |
| IGE | ige |
| IK |
igekötő |
| ISZ | indulatszó |
| KJ | kötőjel |
| MIB | befejezett melléknévi igenév |
| MN | melléknév |
| MOD | módosítószó |
| MSZ | mondatszó |
| NM |
névmás |
| NOM | nominatívuszi eset |
| PSe3 | egyes szám harmadik személyű birtokos személyjel |
| SZN | számnév |
| Te3 | egyes szám harmadik személyű tárgyas ige |
| _ESSMOD | esszívuszi alak |
| _FI | produktív módon -z képzővel képzett nem tárgyas igék |
|
_FIT | produktív módon -z képzővel képzett tárgyas igék |
| _IKEP | -i melléknévképző |
| _MIB | befejezett melléknévi igenév |
| _SKEP |
produktív -s képző |
Az etimológiákban szereplő rövidítések
| ang | angol |
| blg |
bolgár |
| fgr | finnugor |
| fr | francia |
| gör | görög |
| holl | holland |
| hrv | horvát |
| lat | latin |
|
ném | német |
| ol | olasz |
| or | orosz |
| rom |
román |
| szlk | szlovák |
| szln | szlovén |
| szrb |
szerb |
| tör | török |
| ukr | ukrán |
Fogalomköri minősítések
|
| rövidítés | átfogó terület vagy nagy részterületek, amelyekből a fogalomkör összeáll |
| 1. | Áll |
állatvilág, állattan |
| 2. | Biol | biológia, környezettan |
| 3. | Embert | embertan, élettan |
| 4. |
Ép | építészet, építőanyagok, építményfajták, épületrészek |
| 5. | Fil | filozófia |
| 6. | Fiz | fizika |
| 7. |
Földr | földrajz + meteorológia |
| 8. | Gaszt | gasztronómia, konyhaművészet; élelmiszerek, italok |
| 9. | Geol | geológia/földtan |
| 10. |
Gépk | gépkocsizás |
| 11. | Házt | háztartás; lakberendezés; lakás, lakóház |
| 12. | Hiv | hivatali élet, közigazgatás, társadalombiztosítás |
| 13. |
Hobbi | kedvtelés, társasjáték, gyermekjáték |
| 14. | Inf | informatika, kommunikáció, számítástechnika, internet |
| 15. | Ipar | ipar |
| 16. |
Irodt | irodalomtudomány, irodalmi stilisztika, retorika |
| 17. | Jog | jogtudomány + igazságszolgáltatás, bűnüldözés |
| 18. | Kat | katonaság + hadtudomány |
| 19. |
Ker | kereskedelem, vendéglátás, üzlettípusok |
| 20. | Kozmet | kozmetika; hajápolás, hajviseletek |
| 21. | Közg | közgazdaság |
| 22. |
Közl | közlekedés + szállítás |
| 23. | Lél | lélektan/ pszichológia; lelkiállapotok, viselkedésformák |
| 24. | Mat | matematika, statisztika |
| 25. |
Mezőg | mezőgazdaság + agrártudomány, borászat, szőlészet, kertészet |
| 26. | Munka | munka; foglalkozások |
| 27. | Műsz | műszaki, gyári, gyártási, géppel kapcsolatos, technika, technológia |
| 28. |
Műv | művészet |
| 29. | Népr | néprajz, kulturális antropológia, etnológia; hiedelmek, mesefigurák |
| 30. | Növ | növényvilág, növénytan |
| 31. |
Nyelv | nyelvek, nyelvtan, nyelvészet, írás |
| 32. | Nyomda | nyomdászat + könyvelőállítás, könyvkiadás; sajtótermékek, sokszorosítás |
| 33. | Okt | oktatás + nevelés, tanügy |
| 34. |
Orv | orvostudomány + gyógyszerészet + egészségügy |
| 35. | Ölt | öltözködés, divat, ékszerek, táskák, övek, egyéb ruhakiegészítők |
| 36. | Pénz | pénzügyek, bankszakma |
| 37. |
Pol | politikai élet, politológia |
| 38. | Sport | sport, sporteszközök, sportlétesítmények, sportrendezvények |
| 39. | Term | természettudományok |
| 40. |
Társ | társadalomtudományok |
| 41. | Távk | távközlés, posta, rádió, tévé |
| 42. | Tört | történelem, történettudomány, régészet, címertan |
| 43. |
Vad | vadászat + halászat |
| 44. | Vall | vallás, hitélet |
| 45. | Vegy | vegyészet, vegytan/kémia |
| 46. |
Vill | villamosság + villanyszerelés |
„Általános”-ként jelöljük a szót, ha használata nem korlátozódik egy vagy néhány társadalmi vagy földrajzi dialektusra, hanem a legtöbb társadalmi rétegben és nyelvjárásban él, még ha nem is egyformán gyakori mindegyikben. Az ilyen szavak nagyjából egyformán természetesen hangzanak egy falusi földművesnek, egy városi hajléktalannak, egy a társadalmi elithez tartozó csúcsértelmiséginek, egy teljesen magyar hátterű és egy etnikailag vegyes mikro- vagy makrokörnyezetben élő személynek a szájából. (Ugyanakkor előfordulhat, hogy egy alacsonyabb műveltségű ember beszédében közömbös, míg a magasabb műveltségűében bizalmas stílusértékű.)
Ez a feltétel azonban nem vonatkozik a gyermeknyelvre, vagyis annak, hogy egy szót „általános”-nak minősítsünk, nem feltétele, hogy a kisgyermekek is használják, mivel a gyermekek dialektusa ilyen értelemben nem társadalmi dialektus, hanem életkori.
Az „általános” jelölést a szótárakban nem szokás alkalmazni, erre a kategóriára a más jellegű minősítés hiánya utal. (Hasonló itt a helyzet, mint az alább tárgyalt „közömbös” minősítéssel, amely a stílusváltozati dimenzión helyezkedik el.) A mi szótárunk azonban egyszersmind adatbázis, ill. „munkaterület” is, ilyenként viszont a minősítés szükséges, mivel egy befejezetlen munkában a minősítés hiánya nem mindig utal egy általános kategóriára, hanem nagyon gyakran éppenséggel adathiányból fakad.
A „népies” kategóriába nemcsak a kevésbé iskolázott falusi lakosság nyelvhasználatára jellemző szavakat soroljuk, hanem azokat is, amelyek a kevésbé iskolázott városi lakosság nyelvhasználatában élnek. (Ezek azok a szavak, amelyeket az értelmező kéziszótár -- nagyon megtévesztő, inkorrekt terminológiával -- „vulgáris”-nak vagy „pongyola használatú”-nak nevez.) A „népies” kategória tehát településtípustól és földrajzi helyzettől függetlenül utal a kevésbé iskolázott beszélőkre.
A „népies” szavak többnyire informális beszédhelyzetben használatosak -- s így gyakori a (nép) (biz) stílusérték-együttelőfordulás, ugyanakkor a kevésbé iskolázott emberekre bizonyos hiperkorrekt (eredetű) alakok használata is jellemző, amelyek éppenséggel választékos stílusértékűek; ezekre utalhat a (nép) (vál) együtt-előfordulás.
„Idegenes” stílusértékűnek azokat a szavakat minősítettük, melyeknek a használata a többségi nyelv nagyobb hatásának kitett lakossági rétegekre jellemző, elsősorban azokra, akik államnyelvi többségű területeken élnek, és/vagy államnyelvi iskolákat látogattak, és/vagy vegyes házasságban élnek. Ez a minősítés nem tartalmaz semmiféle értékítéletet, különösen nem nyelvi szempontból, hiszen egy nyelv idegen eredetű elemei köztudomásúan nem tekinthetők eredendően rosszabbnak a belső keletkezésűeknél.
Az „idegenes” stílusértékű szavak jelentős részének használata inkább a kevésbé iskolázott beszélőkre jellemző, így az (id) (nép) kombináció jellemzőnek tekinthető. Ugyanakkor más típusú idegen szavak használatában, a műveltségszavakéban, inkább az iskolázottabb rétegek járnak elöl.
A „tájnyelvi” kategória -- szemben a népnyelvivel -- földrajzi vonatkozású; ide azokat a szavakat soroltuk, amelyek az adott régió magyarlakta területének csak egy kisebb részén használatosak, a (regionális) köznyelvben nem ismeretesek. Ilyen típusú szavakból keveset vettünk fel, lévén szótárunk alapvetően általános szótár.
A „tájnyelvi” szavak rendszerint „népiesek” is, mivel használatuk általában a kevésbé iskolázott társadalmi rétegekre jellemző. Stílusváltozati értékük többnyire „bizalmas”, de a tájnyelvi elemek közt elvileg természetesen „választékos” szavak is előfordulhatnak.
A „gyermeknyelvi” minősítést olyan lexémák kaphatják, melyeknek használata jórészt a beszélni tanuló kisgyermekekre és a környezetükben élő, velük kommunikáló nagyobb gyerekekre és felnőttekre korlátozódik. A gyermeknyelv átmeneti kategória: a gyermek szempontjából dialektus, de a gyermekkel beszélő felnőtt szempontjából regiszter. „Gyermeknyelvi” minősítésű szóra egyelőre nincs példánk.
A gyermeknyelvi szavak -- erős érzelmi töltetük miatt -- természetes módon kombinálódnak az érzelmi dimenzión található „kedveskedő” minősítéssel.
„Szaknyelvi” minősítést elsősorban a különféle tudományokat, tudományágakat, szakmákat, hobbitevékenységeket, sportokat asszociáló szakszavak kapnak szótárunkban. A szaknyelvi és a köznyelvi szavak közt azonban köztudomásúlag elmosódó a határ, így e minősítés alkalmazása számos nehézséget okoz.
Jellegzetes stílusérték-együttelőfordulás a (szak) (szleng) (biz), amely a szaknyelvek informális rétegében található, nemegyszer zsargon jellegű szavakra jellemző. A „szaknyelvi” minősítés továbbá gyakran kombinálódhat a különféle fogalomköri minősítésekkel; az így megjelölt szavak a különféle szakmák és tudományágak sajátos szakszavai, terminus technicusai.
A „szépirodalmi” regiszterhez azok a szavak tartoznak, amelyek az ún. szépirodalmi stílus sajátos kifejezőeszközei, más regiszterekben nem nagyon fordulnak elő. (A szépirodalom nyelvére ugyan épp az a jellemző, hogy minden stílusrétegből bőven merít elemeket, ám a sajtónyelvi, szaknyelvi szavaknak vagy szlengszavaknak stb. a szépirodalmi művekben való használata nem teszi őket természetesen szépirodalmivá; ha azzá válnának, épp azt a sajátos stílusértéket veszítenék el, ami miatt a szépírók alkalmazzák őket.) Szépirodalmi stílusértékű szóra egyelőre nincs példa az adatbázisban.
A „szépirodalmi” minősítés a stílusváltozati dimenzión leginkább a „választékos”, ill. azon belül az „emelkedett” minősítéssel kombinálódik. Mivel a nyelvből kiavuló szavak gyakran a szépirodalom nyelvében tovább megmaradnak, a „szépirodalmi” a „régies”-sel, esetleg az „elavult”-tal is kombinálódhat.
A „sajtónyelvi” szavak jellemző módon a média (nyomtatott sajtó, rádió, televízió, internetes hírportálok stb.) nyelvében előforduló, azt asszociáló szavak, az ún. publicisztikai stílus sajátos szókészleti elemei. Mivel a sajtó egyes műfajai a szépirodalmi alkotásokhoz hasonlóan sokat merítenek más regiszterek nyelvéből, a ténylegesen „sajtónyelvi”-nek tekinthető szavak elkülönítése más regiszterekhez tartozó szavaktól nem mindig könnyű.
A más regiszterekhez való kötődés miatt a „sajtónyelvi” minősítés könnyen kombinálódik ugyanezen a dimenzión a „közéleti”, sőt a „szaknyelvi” minősítéssel is.
„Közéleti”-nek a társadalmi, politikai, hivatali, gazdasági élet azon szavait minősítjük, amelyek nem tekinthetők kifejezetten szakszavaknak, de jellemző módon fordulnak elő a társadalmi, politikai, hivatali, gazdasági életről szóló diskurzusokban. E szavakat nem mindig könnyű elkülöníteni a „szaknyelvi” minősítésű szókészleti elemektől, pl. azoktól, amelyek a politológia, a jogtudomány vagy a közigazgatás szaknyelvéhez tartoznak. A „közéleti” regiszterbe tartozónak tekintjük a hivatali élet szavait is. Ezekre a „közél” stílusminősítés és a Hiv fogalomköri minősítés kombinációja utal.
A „közéleti” minősítés könnyen kombinálódik ugyanezen a dimenzión a „sajtónyelvi” minősítéssel. Idő múltával a „közéleti” minősítésű szavak -- a társadalmi viszonyok megváltozásának következtében -- az időbeliség síkján „történeti” minősítésűvé válhatnak.
A „szleng” kategóriába tartozónak a főként a fiatalok egymás közötti kommunikációjában előforduló, jórészt informális beszédhelyzetekben használt szavakat minősítettük. Ugyanakkor tisztában vagyunk vele, hogy a szleng használata nem korlátozódik sem a fiatalokra, sem a városi lakosságra, hanem egyetemes jelenség, amely nem idegen például a szaknyelvektől és a nyelvjárásoktól sem. Már ebből is következik, hogy a szlenget nem dialektusnak tekintjük, hanem regiszternek, azért tartjuk itt számon a „szleng” minősítést. A szlenges beszédmódot alkalmazó beszélők másképpen is tudnak beszélni, a szleng ezért nem a beszélő szocializációjából adódó dialektus, hanem regiszter.
A „szleng” minősítés törvényszerűen együtt jár a „bizalmas” minősítéssel, ezért a szótárak a „bizalmas” minősítést a szlengszavak esetében fel sem tüntetik. A szóanyag tudományos feldolgozása szempontjából viszont a két kategória megkülönböztetése alapvető fontosságú. A szlengszavak erős érzelmi töltete miatt a „szleng” minősítés az érzelmi dimenzió több kategóriájával is gyakran fordul elő, mégpedig főként a negatív érzelmeket kifejező minősítésekkel, így a „pejoratív”, az „ironikus” és a „durva” minősítésekkel , ill. a nem negatív érzelmet kifejező kategóriák közül a „tréfás” minősítéssel.
„Közömbös” stílusértékűek azok a szavak, amelyek bármilyen beszédhelyzetben előfordulhatnak, vagyis sem a nagyon informális stílusú diskurzusokban, sem a nagyon formális diskurzusokban nem hatnak zavaróan. Ezt a stílusértéket a szótárak -- a dialektális dimenzió „általános” értékéhez hasonlóan -- nem jelölik, a „közömbös” stílusértékű szavakra a stílusminősítés hiánya utal. Ám a gyakorlati munka szempontjából erre a minősítésre nagy szükség van, mivel a stílusérték hiánya -- tapasztalataink szerint -- itt is, akárcsak a föntebb említett dialektális dimenzión, nagyon sokszor inkább adathiányra utalt, mintsem közömbös stílusértékre. Ezenkívül erre a minősítésre is nagy szükség van az anyag tudományos feldolgozása szempontjából.
A közömbös stílusértékű szavak -- épp „univerzális” jellegükből kifolyólag -- a többi dimenziónak nagyon sok más stílusminősítésével kombinálódnak szabadon.
„Választékosak” azok a szókészleti elemek, amelyeket elsősorban formális beszédhelyzetekben használunk, inkább írásban, mint szóban. Amint föntebb említettük, a szótári hagyomány a dialektális dimenzión nem minősíti külön stílusminősítéssel az iskolázott beszélőkre jellemző szókészleti elemeket; ezekre leginkább a „választékos” kategória utal, amely így rejtve a dialektális dimenzió kategóriája is. Ez az eljárás így két eltérő kategória összecsúszását eredményezi, s elfedi azt a tényt, hogy választékos szókészleti elemeket -- ha kisebb mértékben is -- nem iskolázott beszélők is használnak, sőt maguknak a népies minősítésű szavaknak is létezik választékos stílusrétege.
A „választékos” kategória könnyen kombinálódik a formális beszédhelyzetekhez kötődő „szaknyelvi”, „szépirodalmi” és „közéleti” minősítésekkel a regiszterbeli dimenzióról, valamint a „régies”, „elavult” és „történeti” minősítésekkel az időbeli dimenzión, az „eufemisztikus” minősítéssel az érzelmi dimenzión.
A „választékos” kategória szélső válfaját képviselik az ünnepélyes, fennkölt hangulatú választékos szavak, amelyeket „emelkedett”-nek lehet minősíteni (ilyen szavak egyelőre nincsenek a szótárban).
„Bizalmas” stílusértékűek a jellemző módon a hétköznapi, informális beszédhelyzetekben, inkább a beszélt, mint az írott nyelvben használt szavak.
A „bizalmas” stílusérték könnyen kombinálódik az érzelmi dimenzió kategóriáival, továbbá a dialektális dimenzió „népies” és „gyermeknyelvi” kategóriájával, a regiszterbeli dimenzió „szleng” kategóriájával (ez utóbbi minősítésű szavak mindig „bizalmas” minősítésűek).
A „bizalmas” stílusértékű szókészleti elemek egy részét „lezser” stílusértékűnek jelöljük szótárunkban. Ezt a kategóriát elsősorban a különféle lazításos ejtésváltozatok jelölésére alkalmazzuk. Ezek felgyűjtése még folyamatban van, így a „lezser” minősítés egyelőre nagyon ritkán fordul elő szótárunkban.
„Régies” stílusértékűek azok a szavak, amelyeket az idősebb nemzedék még használ (benne vannak az aktív szókincsükben), a közép- és a fiatal nemzedék már inkább csak érti (csak a passzív szókincsükben vannak benne). E kategória részét képezik a „kissé régies”-nek minősített szavak is, amelyek az elavulásnak egy korábbi szakaszában vannak, mint azok, amelyeket egyszerűen „régies”-nek minősítünk.
A ht szavak -- viszonylag fiatal életkoruk miatt -- ritkán válnak régiessé, kivéve azokat az eseteket, amikor olyan technikai vívmányt jelölnek, amely Trianon után terjedt el térségünkben, de a technikai fejlődés következtében az elmúlt évtizedekben már ki is ment a használatból. Ezekre azonban nem áll az, hogy használatukban határozott korosztálybeli különbség volna, mivel ezeket egyaránt nem használja ma már aktívan egyik nemzedék sem; viszont ismeretükben van még korosztálybeli különbség: a fiatal nemzedék már nem ismeri őket, míg a közép- és az idős nemzedék még igen. Ilyen a föntebb a (rég) szavak példájaként említett Fv blana szó, amelyre halálos csapást mért a fénymásolás elterjedése. Az ilyen szavakat az értelmező kéziszótár terminológiájával élve „kiveszőben lévő”-nek lehetne nevezni.
A „régies” minősítésnek nagyobb szerepe van az ún. stílusbeli kölcsönszavak szótárazásában; ezek olyan lexémák, amelyeknek a ht régiókban más a stílusértékük, mint Magyarországon. Általában a helyzet az, hogy a Magyarországon régies vagy elavult szavak a határon túli régiókban ma is közhasználatúak, például azért, mert velük azonos denotatív jelentésű és hasonló hangalakú szó van a többségi nyelvekben, ami konzerváló hatást gyakorol az egykori közmagyar szóra is. Terveink közt szerepel, hogy az ilyen szavaknak Hu stílusértékét is feltüntetjük a szótárunkban, ez ugyanis szükséges ahhoz, hogy a ht és a Hu használat közti különbség nyilvánvalóvá váljon.
Mivel a legkülönfélébb típusú szavak válhatnak régiessé, a „régies” minősítés szabadon kombinálódhat a dialektális és a stílusváltozati dimenzió kategóriáival. Ami a stílusváltozati és az érzelmi dimenziót illeti, ott a helyzet annyiban más, hogy a szó régiessé válása folytán megváltozhat a stílusértéke a stílusváltozati és az érzelmi dimenzión is. A gyakorisági dimenzión jellemző a „régies” és „ritka” együtt-előfordulás, épp a régies szavaknak a használatból való kikopása miatt.
Szemben a „régies” kategóriával az „elavult” a ma már egyáltalán nem használt lexémák sajátos stílusértéke, azoké, amelyek csak a beszélők (egy részének) passzív szókincsében vannak benne. Elavult szóra nincs még példa adatbázisunkban, jóllehet ilyenek felbukkanását nem lehet kizárni, mivel adatbázisunk nemcsak a többségi nyelvből Trianon után átkerült elemeket tartalmazza, hanem előfordulhatnak benne egyrészt a többségi nyelvből még Trianon előtt átkerült elemek, másrészt pedig akár belső keletkezésű, de csupán regionális használatú szavak.
„Történeti” stílusértékük azoknak a szavaknak van, amelyek régebbi történelmi korszakok jellegzetes reáliáit jelölik. Olyan fogalmakat neveznek meg, amelyeket -- nevükkel együtt -- a mai kor (iskolázott) beszélői is ismernek, de csak történelmi kontextusban használják őket. Ilyenek például az elmúlt korok társadalmi berendezkedésére, szokására, kultúrájára utaló sajátos szavak, de ide tartoznak az egykori használati eszközökre, fegyverekre, szállítási eszközökre, divatcikkekre, gazdasági tevékenységre, pénznemekre stb. vonatkozó megnevezések is, amennyiben ezek benne élnek a mai (iskolázott) beszélők tudatában is. Ez utóbbi mozzanatban különböznek a „régies”-nek minősített azon szavaktól, amelyek olyan elavult technikai vívmányokat jelölnek, melyek ismerete nem tartozik hozzá a mai emberek általános műveltségéhez.
A „történeti” szavak legkönnyebben talán a regiszterbeli dimenzió „közéleti” és „szaknyelvi” minősítéseivel kombinálódnak, s természetesen a gyakorisági dimenzió „ritka” kategóriájával.
Az „új” minősítés elvileg a magyar nyelvbe, annak bizonyos változataiba az utóbbi években bekerült szavak vagy szójelentések stílusértékének jelölésére alkalmazható. Mivel azonban ezt a minősítést így szótörténeti kutatások nélkül bajos volna alkalmazni, inkább csak relatív értelemben beszélünk „új” szavakról és szójelentésekről, olyankor, amikor egy szó vagy annak valamely jelentése az egyik régióban új, egy másik régióhoz viszonyítva, ahol valamilyen oknál fogva nem új.
Az „eufemisztikus” vagy más terminussal „szépítő” a kellemetlen valóságot jelölő denotátumokat a beszélők számára lélektanilag, érzelmileg elfogadhatóbb módon jelölő, a denotátumok által kiváltott negatív érzelmeket enyhítő szavak sajátos stílusértéke. „Eufemisztikus” minősítésű szó egyelőre nincs adatbázisunkban.
A „kedveskedő” a bizalmas, baráti, familiáris viszonyt erősen pozitív érzelmi töltettel kifejező szavak sajátos stílusértéke. Éppen ezért nem csoda, hogy a stílusváltozati dimenzión ezek rendszerint „bizalmas” stílusértékű szókészleti elemek. „Kedveskedő” minősítésű szó jelenleg még nem található adatbázisunkban.
A „tréfás” vagy „humoros” a denotátumot sajátos felülnézetből, derűsen, viccesen, gyakran emellett képszerűen megközelítő szavak sajátos stílusértéke. A stílusváltozati dimenzión az ilyen szavak jellemző módon „bizalmas” stílusértékűek. A regiszterbeli dimenzión található „szleng” minősítésű szavak gyakran kapnak „tréfás” minősítést.
A „pejoratív” vagy „rosszalló” a denotátummal szemben negatív viszonyulást (helytelenítést, kritikát, elítélést, lekicsinylést, megvetést) kifejező szavak sajátos stílusértéke. A stílusváltozati dimenzión gyakran kombinálódik a „bizalmas” stílusértékkel, ennek ellenére természetesen „választékos” stílusértékű szó is lehet „pejoratív”. A regiszterbeli dimenzió „szleng” kategóriája a „pejoratív” kategóriával is jellemző módon kombinálódik.
Az „ironikus” és a „gúnyos” azon szavak stílusértéke, amelyek jelentése motiváltságukkal ellentétes, s ugyanakkor rosszallást és kritikát fejeznek ki. A szótárak a két kategória közül vagy az egyiket, vagy a másikat alkalmazzák, nyilván azért, mert az irónia és a gúny között csak fokozati különbség van. Mivel az irónia tágabb jelentésű, és bizonyos mértékig a gúny hiperonimájának is tekinthető, célszerűbbnek láttuk az (iron) rövidítést alkalmazni.
A „durva” az erős -- és ugyanakkor egyértelműen negatív -- indulati töltésű, gyakran a hagyományos társadalmi normákat, a jó ízlést sértő szavaknak a sajátos stílusértéke. Nagyon jellemző módon kapcsolódik össze ugyanezen dimenzió „pejoratív” kategóriájával, valamint a regiszterbeli dimenzió „szleng” kategóriájával. A „durva” minősítésű szavak legtöbbször „bizalmas” stílusértékűek.
A „trágár”-t vagy „obszcén”-t rendszerünkben nem önálló minősítésnek, hanem a „durva” minősítés szélső értékének tekintjük. A „trágár” a kultúránkban leginkább tabuizált szócsoporthoz tartozó, szexuális vonatkozású testrészeket és tevékenységeket jelölő szavak egy részének stílusértéke, azokénak, melyeknek a kimondása hagyományosan a szeméremsértés verbális megfelelőjének számít. Bár bizonyos többségi nyelvi káromkodások ht beszélők magyar diskurzusaiban is hallhatók, egyelőre egyetlen ilyet sem vettünk föl, mivel ezek státusza bizonytalan (talán biztosabb kódváltás következtében bekerülő, alkalmi vendégnyelvi elemeknek tekinteni őket).
A „ritka” jelölést elsősorban viszonyító értelemben használjuk, pl. egy címszó vagy a címszó valamely jelentése az egyik régióban „ritka” használatú lehet egy másik ht régióbeli vagy a magyarországi használattal összehasonlítva. Hasonlóképpen a címszó valamely alak- vagy írásváltozata „ritka” lehet egy másik alak- vagy írásváltozathoz képest. Az abszolút értelemben is ritka használatú szó vagy pedig egy gyakori szó valamely ritka jelentése szokatlansága folytán sajátos stílusértékre is szert tehet, ezért a „ritka” olykor stílusminősítésként is funkcionálhat, viszonyító értékén túl vagy akár anélkül is.
Az „átvitt” nem más, mint metaforikus értelmű használatot tükröző (újabb) jelentés; ebben a jelentésben a szó jóval ritkábban használatos, mint az alapjelentésben. A metaforikus használat egyben sajátos stílusérték, ill. hangulati érték forrásává is válik, s ezáltal ez a kategória rokon az érzelmi dimenzió kategóriáival. A metaforikus jelentés újszerűsége az esetek egy részében az „átvitt” minősítésű szavakat az időbeli dimenzión „új”-nak minősített szavakkal is rokoníthatja.
Írott nyelvi az a példamondat, melynek forrása írott szöveg, természetesen attól függetlenül, hogy milyen stílusú, így a fórumok, chatek, blogok sok beszélt nyelvi jelenséget tükröző diskurzusai is írott nyelviek.
Szintén írott nyelvinek minősítjük az írásban közölt beszélgetések, interjúk, idézetek szövegét, amennyiben ezek nem a nyelvészeti felhasználáshoz elengedhetetlen tudományos igényességgel lettek átírva, attól függetlenül, hogy a szerzők tükröztetik-e a beszélt nyelv sajátosságait, amikor beszélgetőtársukat idézik, vagy sem. Példák:
affirmálódik tn ige [lat → szrb/hrv] Va (köz), Hv (köz) érvényesül, felzárkózik ♠ Va Ezt is tavaly készítette a jóval fiatalabb, de már affirmálódott Francois Ozon, saját szövegével. (www.csaladikor.co.yu)
gárdás mn Er (biz) ügyeletes ♠ Er Dr. Ioan Cojoc, a Szatmár Megyei Kórház igazgatója viszont az SZFÚ--nak azt nyilatkozta, hogy az ügyeletes orvosnak már szombaton, a beteg beutalásakor törvényben foglalt kötelessége volt az esetről tájékoztatni a rendőrséget, amelyet a gárdás orvos, az igazgató vélekedése szerint nem is mulasztott el. (Szatmári Friss Újság. www.hhrf.org/frissujsag)
cicija [szrb/hrv] Va (biz) fösvény (ember) ♠ Va "Ne legyél már ilyen cicija!" - kérlelte apját egyik ismerősöm tízéves öccse, miközben még mindig üres markát mutogatta. (www.zetna.org)
burcsákozik Fv (ált) (biz) burcsákot iszik, iszogat ♠ Fv Patex! Mi baj?! Szontyoliii vagyúúú??? Jöhettél volna vásárba... :-( vicces volt...burcsákoztunk :-) Ma se jössz sehova? Vendel vagy Udvarnok? Ne legyééél izééé... (http://zene.sk/forum)
Tisztában vagyunk ennek az eljárásnak a problematikusságával, de egyelőre nem látunk jobb megoldást, mint hangsúlyozni: az „írott nyelvi” kategória tehát nemcsak a valóban és tipikusan írott nyelvi szövegeket tartalmazza, hanem több beszélt nyelvi jellegű szöveget is, amit azért minősíthetünk írott nyelvinek, mert nem tudjuk, az átirat készítői milyen módon alakítottak a beszélő által elhangzottakon. (Az, hogy többnyire alakítottak, egyértelmű pl. a megakadásjelenségek hiányából.)
Itt jelezzük, hogy hasznos lenne az írott nyelvi kategórián belül megjelölni azokat a szövegeket, amelyekről biztosan tudjuk, hogy fordítások, mert a fordításokban található kontaktusjelenségek más elbírálás alá esnek, mint az eredeti fogalmazványokban előfordulók. Ugyanakkor ennek az eljárásnak a veszélye az volna, hogy a fordításként nem jelölt szövegek automatikusan eredeti magyar nyelvű fogalmazványnak minősülnének, holott számos esetben nem tudhatjuk, hogy a szöveg eredeti-e vagy fordítás (vagy csak sejtjük, hogy inkább az utóbbi), arról nem is beszélve, hogy léteznek olyan szövegek is -- kétnyelvű környezetben ezek száma nem is feltétlenül elenyésző --, amelyekkel kapcsolatban az „eredeti” és a „fordítás” kategóriák irrelevánsak, alkalmazhatatlanok.
Beszélt nyelvi az a példamondat, amely a szótárkészítők által dokumentálhatóan szóban hangzott el, hangrögzítő eszközzel rögzítve lett, s a felvételről vagy annak érintett részletéről valamilyen elfogadott átírási rendszer segítségével szakszerű átirat készült. (Nem volna beszélt nyelvi a hangosított szöveg, azaz felolvasott írott nyelvi szöveg, ahogy a fejből, szó szerint reprodukált írott nyelvi szöveg sem, de ilyeneket nem gyűjtünk, a gyér számú kivételt pedig írott nyelvinek minősítjük.)
ávánc fn [fr → or] Ka (biz) előleg ♣ Ka Harmincötöt is, és egy áváncot nem kaptunk, csak harminc rubelt. (egyéni közlés, 86_tiszaujlak_1931_n_anytr)
Az írott nyelvi példamondat elsősorban akkor számít hitelesnek, ha nyomtatott vagy elektronikus írott forrásból származik, ott elérhető vagy elérhető volt, s ez a forrásra való bibliográfiai utalással vagy URL-címmel vagy mindkettővel dokumentálható.
csája fn [or] Ka (biz) teafű leveléből készített ital ♠ Ka De megkóstoltuk azért az orosz csáját is. (Zelei Miklós: A kettézárt falu. Budapest: Ister, 2000, 94.old.)
dácsa fn [or] Ka (biz) nyaraló, hétvégi ház ♠ Ka A hágót környező vidéken sokan építenek házat vagy nyaralót, ún. "dácsát." (www.karpatok.uzhgorod.ua, Magyar emlékek a Tatár-hágón)
ekipa fn [rom] Er (biz) (munka)csoport ♠ Er Csináltunk két csapatot, de az egyik gyereknek nem konveniált az ekipa, ezért nem játszott. (www.hhrf.org/busz)
Mivel azonban a példamondatgyűjtés kezdeti szakaszában nem rögzítettük az internetes források adatait, adatbázisunkban előfordulnak locus jelzése nélkül is olyan példamondatok, amelyek nyilvánvalóan hitelesek, ezért ilyennek is minősítettük őket. Például:
immobilizér [imobilizér] fn [lat → ang → szlk] Gépk Fv (köz) motorletiltó ♠ Eladó Citroen XM; 3,0; V6, lila-metál, 190 ezer lefutott kilométer, teljes elektromos felszereltség, imobilizér és riasztó, garázsolt + 4 kerék téli gumival. ♠ Fv Eladó 3 éves Škoda Felícia (1300 cm3 , 40 kW, vontatóhorog, immobilizér) kifogástalan, újszerű állapotban.
Meg kell azonban jegyezni, hogy ezt az eljárást kivételesnek minősítjük, és csak a „hőskorban” gyűjtött adatokra nézve alkalmazzuk, a későbbi példamondatoknál soha nem tekintünk el a forrás közlésétől.
A beszélt nyelvi példamondat akkor hiteles, ha létező hangfelvételen és átiraton alapul; a hitelesség dokumentálható a forrás lelőhelyére való utalással, s jó esetben a felvétel valamilyen nyilvános tudományos műhelyben elérhető és ellenőrizhető. (L. a „Beszélt nyelvi példamondat” alcím alatti példát.)
A példamondat elsősorban akkor nem minősül hitelesnek, ha maguk a szótárkészítők vagy -- felkérésre -- adatközlőik alkották a szó adott jelentésének illusztrálására; ezeket konstruált példamondatoknak nevezzük.
A konstruált példamondatoknál nem láttuk értelmét annak, hogy írott vagy beszélt nyelvi voltukat megkülönböztessük, hiszen ezek mesterséges körülmények közt, nem természetes beszédhelyzetben jönnek létre, s a címszóra ráadásul a mondat megfogalmazásakor erős metanyelvi figyelem irányul. Ebből következően konstruált mivoltuk tulajdonképpen irrelevánssá teszi az „írott nyelvi” -- „beszélt nyelvi” megkülönböztetést.
A felkérésre alkotott példamondatok zöme -- sokszor az általunk fogalmazottak is -- nyelvi jellegzetességei tekintetében jórészt beszélt nyelvi jellegű, adatközlőink vagy mi magunk megpróbáltunk elképzelni olyan élethelyzeteket, amelyekben az adott szót használni szokás. (Már csak azért is így van ez, mert az inkább az írott nyelviben használt szavakra normális esetben vannak írott nyelvi példáink, így viszonylag ritkán van szükség arra, hogy magunk hozzunk létre velük példamondatokat.)
Ugyanakkor keletkezésük módja tekintetében a konstruált példamondatok sokkal inkább a való élet írott nyelvi mondataira hasonlítanak, mint a beszélt nyelviekre, három okból is. Egyrészt a föntebb említett „erős metanyelvi figyelem” az írásbeli fogalmazásra sokkal jellemzőbb, mint a spontán beszédre. Másrészt a példamondatok -- legalábbis a szótárírók által létrehozottak -- a mentális beszédtervezés után többnyire nem öltenek hangzó formát, hanem megalkotóik azonnal leírják őket, ami pedig a „normális életben” szintén az írásbeli termékek sajátossága. Harmadrészt pedig a konstruált példamondatokat -- adatközlőinkéit és sajátjainkat egyaránt -- utólag olykor nyelvileg alakítjuk is, ami a valódi beszélt nyelvi mondatok esetében lehetetlen, a beszélt nyelvi diskurzusokat rögzítő átiratok esetében pedig megengedhetetlen.
Szintén a konstruált példamondatok közé soroltuk az olyan szövegekből, szövegrészletekből származó mondatokat, amelyeket egy-egy beszélő tudatosan hoz létre abból a célból, hogy szemléltesse a ht szavak használatát (többnyire nem puszta szemléltetésről van szó, hanem az ilyen használat kipellengérezéséről). Az ilyen „állatorvosi ló szöveg”-ek nyelvi adatai többnyire hitelesek olyan értelemben, hogy jól tükrözik a szó tényleges használatát, ami nem hiteles, az az a mennyiség, amilyenben egyetlen szövegen belül előfordulnak.
Az előzőektől eltérően most nem szócikkből idézünk, hanem egy ilyen típusú Fv szövegből (melynek ht szavai metanyelviként beépültek az adatbázisba is), mivel az ilyen szövegek jellegét csak hosszabb részlet idézése esetén lehet érzékeltetni, ezek azonban így nincsenek benne az adatbázisban, csak néhány szót építettünk be a példamondatok közé, azok is természetesen szét vannak szórva az egyes szócikkekben:
Csalamádé / C(alamáda
— Megírtátok a píszomkát matekból?
— Meg.
— Mit adott rá a triednád?
— Még nem tudom. Azt, hiszem elszámoltam, valamit félreütöttem a kalkulacskában, meg amúgy is, kimerülőben van benne a batri, mindíg eltűnik az obrazovka.
— Most mész haza? Hol is laksz, a Szeveren vagy a Východon?
— A Západon. Anyám dovolenkán van, úgyhogy már ebéddel vár, azt hiszem párki lesz horcsicával, nagyon imádom. Utána meg eszek egy nanukot.
— Faterod?
— Nincs otthon, dolgozik a druzssztvóban. Tudod, traktorista a JRD-ben. Most valami marha nagy vlecskával rohangászik a faluban. Különben hallottad, múltkor mekkora havária volt a főúton. Mire kiért a szanitka a dokival, már nagy tömeg volt a roncsnál, egy sztarenka csak úgy slapkiban rohant ki otthonról. Bevitték a kórházba. Anyám ismerőse szesztricska, azt mondta, már lekapcsolták a prísztrojról. Te mit fogsz csinálni? Szoktad nézni a legújabb brazil szeriált?
— Nem nézem, rendet kell raknom otthon az obívacskában. Aztán anyám kinézett nekem egy tyepláki szúpravát meg egy vetrovkát a sportové
potrebiban, azokat megyünk megvenni, csak még előtte átfutok a zelovocba. Este egyet úszok a plavárenyban, ismerem ott a plavcsíkot, jó fej, de lehet, hogy még előtte elmegyek a terembe csinkázni. Már múltkor is akartam, csak elfelejtettem tricskót vinni.
— Miért, nincs ott ruhapozsicsovnya?
— Nincs, de még zuhanyozó sincs, úgyhogy utyerákot nem is viszek magammal.
— Akkor jó hétvégét
— Neked is, hello.
(http://www.dunstreda.sk/dh/2003/12/csalamade.htm)
Szómagyarázat: píszomka ’írásbeli dolgozat’, triedna ’osztályfőnök’, ? kalkulacska ’számológép’, ? batri ’szárazelem’, obrazovka ’képernyő’ (itt: ’kijelző’), Szever ’északi lakótelep’ (tulajdonnévszerű használat), Východ ’keleti lakótelep’, Západ ’nyugati lakótelep’, dovolenka ’szabadság’, ? párki ’virsli’, ? horcsica ’mustár’, ? nanuk ’jégkrém’, druzssztvó ’földműves-szövetkezet’, ? JRD ’egységes földművesszövetkezet’, ? vlecska ’pótkocsi’, havária ’közlekedései baleset, karambol’, ? szanitka ’mentőautó’, sztarenka ’öreg néni’, ? slapki ’(strand)papucs’, prísztroj ’műszer’, szeriál ’filmsorozat’, obívacska ’nappali szoba’, ? tyeplák szúprava ’tréningruha alsó és felső része együtt’, ? vetrovka ’dzseki’, sportové potrebi ’sportszerek (üzletnévként)’, ? zelovoc ’zöldségüzlet’, plaváreny ’uszoda’, ? plavcsík ’úszómester’, ? csinkázik ’súlyzózik’, ? tricskó ’pólóing’, ruhapozsicsovnya ’ruhakölcsönző’, ? utyerák ’törülköző’. Az online szótárban megtalálható szavak előtt ? áll.
Meg kell jegyezni, hogy az idézetben szereplő szavak egy része nincs benne a ht-szótárban, mivel nem tudjuk őket ténylegesen elterjedt kölcsönszóként dokumentálni, hanem inkább alkalmi vendégszóként fordulhatnak elő Fv diskurzusokban.
Nemcsak hosszabb szövegekben fordulnak elő ilyen módon használt szavak, hanem olykor mondatokban is, amikor pl. egy-egy fórumon valaki stílushatás kedvéért alkot ilyen módon egy-egy mondatot.
maszkács fn [szlk] Kat Ölt Fv (biz) terepruha ♥? Fv A: az, opcsanszki a maszkacszsebben .)// B: mi a búbánat az az opcsanszki? És milyen zsebben? // A: a maszkacs a kanadi folott van :) na jo leallok a csehszlovak nyelhasznalattal :)
A konstruált példamondatokon kívül nem hitelesként tartjuk számon azokat a példamondatokat is, amelyek gyaníthatóan hiteles forrásból származnak ugyan, de a locus nincs följegyezve, s a mondat megfogalmazása nem zárja ki egyértelműen, hogy nem konstruált-e a mondat. (Az adatbázisban az egyszerűség kedvéért ezek is konstruált példamondatokként szerepelnek.)
Továbbá azokat a példamondatokat sem tekintjük hitelesnek, amelyek nyomtatásban megjelent szótárakból, szójegyzékekből vagy internetes szógyűjteményekből származnak, s így bibliográfiai adatokkal vagy URL-címmel hitelesíthetők, ám azt, hogy az adott szótárba, szógyűjteménybe honnan kerültek be, nem lehet pontosan tudni. A példamondatok nyelvi jellegzetességei alapján nagyon sokszor úgy tűnik, mintha ezek adatközlőktől lejegyzett, természetes beszédhelyzetben elhangzott mondatok volnának, de ebben nem lehetünk biztosak, mivel tapasztalataink szerint vannak adatközlők, akik felkérésre a természetes helyzetben elhangzókhoz a megszólalásig hasonló példamondatokat tudnak produkálni.
Nézzük meg például a következő szócikkekben található példamondatokat!
jazdázik tn ige Gépk Fv (biz) (tanulóvezető) órát vesz, autót vezet ♥? Fv Mámo jazdázott a Gyuszi, csak kíső gyün haza. (Tallósi tájszótár) ♥? Fv Dógoznyi së vótam, mer jazdáztom. (Tallósi tájszótár)
cirkula fn [lat → rom/szlk/szrb/hrv/szln/ném] Er (biz), Fv (biz), Va (köz), Hv (biz), Mv (biz), Õv (biz) körfűrész [...] ♥? Fv Megyek, kettévágom ezt a forsnyit a cirkulávó. (www.tulok.sk)
esusz fn [ném → szlk] Kat Fv (biz ) csajka ♠ Fv Amit hordtak benne: alsonadrag, triko, zokni, melegito also felso, kongo kabat cipotisztito, esusz, etkezokeszlet, tisztalkodasi szerek, es meg valami KDCS-ko /kajacsomag/ is elfert benne (http://landser.extra.hu, szlovákiai szerző) ♥? Fv merjé nekem is teát az esuszba (www.tulok.sk)
Az idézett példamondatokat olvasva azt még el tudjuk képzelni, hogy az adatközlő a terepmunkásnak természetes közlés keretében beszél a Gyusziról, aki későn jött haza, vagy saját magáról, hogy mit csinált aznap, és még az is hihető, hogy az adatközlő közli a vele jó viszonyban lévő terepmunkással, hogy az interjú befejeztével kimegy az udvarra forsnyit vágni cirkulával, de az már eléggé valószínűtlen, hogy az adatközlő a terepmunkással meríttet teát az esuszába… És akkor még nem beszéltünk a megakadásjelenségek hiányáról az ilyen típusú példamondatokban.
Ezek a példák egyszersmind a konstruált mondatok szükségességét is mutatják, ugyanis eléggé korlátozott azoknak a beszédhelyzeteknek a köre, amelyekben egy terepmunkás jelen lehet, és lehetősége is van hangrögzítő eszköz használatára (ami feltétele annak, hogy a beszélt nyelvi példamondat hiteles legyen); nem nagyon valószínű például, hogy „merjé nekem is teát az esuszba” típusú mondatot hiteles beszélt nyelvi mondatként valaha is sikerül valakinek rögzítenie.
A címszó metanyelvi használata
ba) Az alapjel mellé illesztett kis karikát (• vagy ?) a hiteles írott nyelvi vagy beszélt nyelvi példamondatra utaló ♠ és ♣ jel után használjuk. Tipikus esetben arra utalunk velük, hogy a példamondatban a címszó nem szokásos értelmében, a közlés részeként van használva, hanem mint a nyelvi rendszer egyik eleme, azaz metanyelvi értelemben. Példa:
treszka fn [germ → or → szlk] 1. Áll Fv (biz) tőkehal 2. Gaszt Fv (biz) ebből készült majonézes saláta ♠• Fv A TRESZKA, az halsaláta, nyami-nyami imádja nálunk az egész család. (www.parom.hu)
Így jelöljük meg azokat a példamondatokat is, amelyekben a címszó eredeti értelmében szerepel ugyan, de szinonimaként van feltüntetve -- például zárójelben -- közmagyar megfelelője mellett. Az alábbi példában az apróhirdetés feladója jónak látta feltüntetni az eladásra kínált díszmadár közkeletű Fv nevét is, mivel jogosan feltételezte, hogy a közmagyar törpepapagáj formát nem minden olvasója fogja ismerni.
andulka [lat → szlk] Áll Hobbi Fv (biz) hullámos papagáj (Melopsittacus undulatus) ♠• Fv Eladó zebrapinty és törpepapagáj (andulka) olcsón.
Határesetként megemlíthetjük azokat a példamondatokat is, amelyekben a tágabb kontextusból derül ki, hogy a szerző csak látszólag a fogalomról ír, valójában a szóval foglalkozik. Jakab István szlovákiai magyar nyelvművelő a Mi a „penálé”? című nyelvművelő cikkében kifejezetten a penálé szóval foglalkozik, még ha ez magából a példamondatból nem derül is ki egyértelműen:
penálé fn [lat → szlk] Hiv Fv (köz) kötbér ♠? Fv Nézzük csak meg, nálunk miért szoktak úgynevezett penálét fizetni. Leggyakrabban azért, ha a vasúti teherkocsiból nem rakja ki a címzett idejében az árut. [...] De az idejében át nem adott munkáért is kiróható ilyen bírság: például ha a családi ház vagy a középület nem készül el a szerződésben rögzített határidőre, akkor az építővállalat úgynevezett penálét fizet az építtetőnek. (Jakab István: Nyelvünk és mi, Madách Könyvkiadó, 1983, 28. o.)
A példamondat szerzőjének státusza
Láthattuk az idézett példákban, hogy az írott nyelvre utaló alapjel után a kiegészítő jel nem egyforma. Ha a karika kitöltött, a példamondat szerzője laikus beszélő, ha pedig üres, akkor a példamondat nyelvésztől vagy nyelvészeti végzettséggel rendelkező nyelvművelőtől származik.
Az alábbi szócikkben az első példamondat szerzője egy költő, a másodiké egy kisebbségi jogi témájú székelyföldi internetes fórum résztvevője; mind a kettő laikus beszélőnek számít, ezért használunk kitöltött karikát az írott nyelvi példamondatra utaló alapjel után:
abonament fn [fr → rom] 1. Közl Er (biz) autóbusz- vagy vonatbérlet(jegy), bérlet ♠• Er Tény, hogy '89 után egyfajta összmagyar nyelvi uniformizálódás következett be, elsősorban az Erdélyben is fogható magyarországi tévéadók nyomán. Ez egyrészt jó, mert természetesebben használunk olyan szakszavakat, amelyeket korábban román szavakkal helyettesítettünk, pl. ma már bérletet mondunk az "abonament" helyett stb., másrészt rossz, mert olyan székely szavak is áldozatul esnek a magyarosításnak, mint a kulyak vagy a forcsok, amelyek helyett ma már inkább öklöt és csípőt mondunk. (Interjú Sántha Attila erdélyi költővel. http://terasz.hu) ♠• Er Mindenki megszokta, hogy Kérvény helyett Cerere-t ir, a személyi az buletin, a bérlet abonament, stb. stb. Ezeket a beidegzedett szokásokat nehéz lesz lebontani. (www.disputa.ro)
2. újság-előfizetés, megrendelés
A fentiektől eltérően az alábbi szócikkben az írott nyelvre utaló alapjelet üres karika követi, mivel a metanyelvi példamondat szerzője Láncz Irén vajdasági nyelvész:
bosztány fn [tör → szrb] 1. Va (biz) konyhakerti vetemények termesztésére szolgáló terület
2. Va (biz) (bármilyen) zöldségféle ♠? Va Színnévvel alkotott összetett nevek: fehér bosztány (sütőtök), fehérparé (amaránt), fehértaréj (ziliz), feketeparéj (fehér libatop), kékparéj (disznóparéj), zsírosparé (kerti porcsin); [a paré a jelzős szerkezet alaptagja: vasúti paré (útszéli zsázsa)] (www.nytud.hu, Láncz Irén munkájából) ♥ Va Ez a virág milyen sárga a bosztányod mellett!
Ha a hiteles írott vagy beszélt nyelvi példamondatban a címszó a szokásos értelemben van használva, azaz a címszó épp bemutatott jelentését illusztrálja -- az ilyen esetből van a legtöbb --, nem áll mellette kiegészítő jel.
Erre az esetre korábban több példát is láttunk, nézzünk meg még egy tanulságos szócikket! Az első két példamondatban a címszó, a braszeria a szokásos jelentésében szerepel, így ezeket hiteles írott nyelvi példamondatoknak minősítettük, kiegészítő jelölés nélkül. A harmadik idézetben viszont a braszeria először metanyelvi értelemben szerepel, bár ügyesen be van építve a mondatba, úgy, hogy a szó valódi jelentése is érvényesül (a zárójeles megjegyzésből viszont egyértelmű, hogy itt még a hangsúly a néven van, nem az általa jelölt valóságon). Az írás további részében a szerző már magáról a braszeriáról mint helyről (a szerző minősítése szerint „nem-helyről”) beszél; e további részekből is bevettünk az idézetbe néhány mondatot; itt már egyértelmű, hogy a fogalomról, nem a megnevezésről beszél a szerző, vagyis e második előfordulást már csak hiteles írott nyelvinek kellene jelölnünk, csak a jelölési rendszerünk egyelőre nem teszi lehetővé a példamondatok kettős jelölését.
braszeria fn [fr → rom] Er (biz) falatozó, söröző ♠ Er Sort akar keríteni az új braszeria első, mondhatni történelmi bicsakolására? (www.disputa.ro) ♠ Er [...] elmentünk Gabival az onokatesvirem eljegyzésére, ami Avasújvárosban, a Braszeriában került megrendezésre. (ger.blogspot.com) ♠ Er Kávézó (nyitva) nincs, csak egy füstös hely, egy igazi braszeria [...] (www.telecentru.ro) ♠• Er Bodegába, Braszeriába, Kofeteriába (és még ki tudja hány néven illetik ezeket a nem-helyeket) nem önszántából jár az ember. [...] A Brasszeriában icipici székek vannak, és alacsony mennyezet. Azonnal megtanulja a vendég, hogy mit jelent meghúzni magát. Fény alig van, minek. Minden olyan olcsó, hogy szinte alig kell fizetni, pénzt különösebben nem számol senki, és egymásra sem kíváncsiak az emberek. (regi.ahet.ro)
Példamondat megalkotójának státusza
bb) Az alapjel mellé illesztett kis négyzetet (? vagy ?) a nem hiteles, konstruált példamondatokra utaló ♥ után használjuk, s a példamondat megalkotójának státuszát jelezzük vele. Ha a példamondatot laikus beszélő (pl. a szótáríró adatközlője) hozta létre (kérésre), akkor a négyzet kitöltött. Például:
céó (CO) fn [szlk betűszóból] 1. Kat Fv (biz) polgárvédelem ♥? Fv Mikor is lësz az a céó gyakollat? (Tallósi tájszótár) 2. Kat Okt Fv (biz) polgárvédelmi gyakorlat ♥? Fv Hónap nem fogunk tanúnyi, mer céó lesz egísz nap. (www.tulok.sk) ♥? Fv Hónap céó, elmarad a taníttás. (Tallósi tájszótár)
Ha a példamondatot nyelvész vagy nyelvészeti végzettséggel rendelkező nyelvművelő vagy nyelvészetet hallgató egyetemista alkotta (esetünkben leggyakrabban valamely régió szóanyagát gondozó munkatársunk), a négyzet üres.
zsendice fn [rom] Gaszt Er (köz) oltott juhtej felforralt ordás savója ♥? Er A pásztorok zsendicét is készítenek, nemcsak sajtot és ordát.
A következő szócikkben mindkét típusú konstruált példamondat előfordul. Az első felvidéki példa szócikkírótól származik, a másik egy tájszótárból, melynek szerzője nem nyelvész. A kárpátalji példa is szócikkírótól való.
agronóm fn [szl/or/hrv] Fv (biz), Ka (biz), Hv (biz) okleveles mezőgazdasági szakember ♥? Fv Csosznaky sose volt agronóm a födémesi szövetkezetben! ♥? Fv Aszonta a agronóm, hogy hónap elűtessük a krumpit. (Tallósi tájszótár) ♥? Ka Béla agronóm a kolhozban.