Szabó T. (E.) Attila 2019. április 15-én elhangzott köszöntőjének szövege.

Tisztelt Ünneplő Közösség!

Hölgyeim és Uraim!

Kedves Barátaim!

 Borhidi Attila professzor úr, aki – fiatal hagyományaink jegyében – az alapítók nevében köszöntötte volna a mai alkalmat, kimentését kérte, és egyúttal engem kért meg, hogy nevében is köszöntsem az Egybegyülteket.

Köszöntöm tehát az alapítók nevében mindenek előtt az Ünnepelteket, „A Magyar Nyelv és a Tudományok – Szabó T. Attila-díj” – a SzTAD – 2019. évi kitüntetettjeit, Kuna Ágnest és N. Fodor Jánost, akikről a mai rendezvényünk szól.

Köszöntöm a Díj Kuratóriumát – külön is a jelenlévőket, Kiss Jenő akadémikus professzor urat, úgy is, mint a Magyar Nyelvtudományi Társaság elnökét, Péntek János akadémikus professzor urat, a SzTAD Kuratórium elnökét – úgy is, mint a Kolozsvári Akadémiai Bizottság és a Szabó T. Attila Nyelvi Intézet képviselőjét –, Szoták Szilvia elnökasszonyt, a TERMINI Magyar Nyelvi Kutatóhálózat elnökét és munkatársait, megköszönve mindazt, amit tettek, tesznek ezért a mai ünnepért. Köszöntöm az idei Laudátorokat, Javaslattevőket és Pályázókat. És szeretettel köszöntöm Önöket, az Ünneplőket.

A Magyar Nyelv és a Tudományok-díjról és a díj névadójáról a következőkben fogunk hallani a tavalyi díjazottaktól, Tamás Dóra Máriától és Bárth M. Jánostól. Őket is külön köszönteném – úgy is, mint egy új, most alakuló „SzTAD-közösség” alapító tagjait, akik az idei és eljövendő díjazottakkal együtt egy olyan tevékeny közösség magvát alkotják immár, akiknek fontos a magyar tudományos nyelv, és fontos a A Magyar Nyelv és a Tudományok-díj jövőbeni gyarapodása, erősödése, ismertsége és megbecsülése.

A díjnak, amit ma osztunk ki, még kurta a története. Ötlete  2017-ben fogant a sukorói református templomban. Az első díjak egy éve, 2018-ban kerültek kiosztásra Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia épületében, a Magyar Nyelvtudományi Társaság és a TERMINI Magyar Nyelvi Kutatóhálózat közös díjaként.

Az idei, 2019-es díjazás tehát még csak a második alkalom.

2020-ban reményeink szerint a díjat – továbbra is a MNyT és a TERMINI égisze alatt – már a Babes-Bolyai Egyetem, az Erdélyi Múzeum Egyesület és a Szabó T. Attila Nyelvi Intézet együttműködésével sikerül átadni az idén júniusban Szabó T. Attiláról elnevezésre kerülő egyetemi előadóteremben – kimondottan a mai országhatárokon kívül élő és alkotó, magyarul (is) munkálkodó tudomány- és nyelvművelőnek.

Ezzel el is jutottunk a mai köszöntő nagy gondjához: meddig tartható fenn a SzTAD? Meddig elegendő a díjazás jelenlegi anyagi fedezete, ha már az első díjazás és járulékai elvitték a SzTAD alap közel harmadát úgy, hogy a diplomák, emléktáblák stb. költségét az alapítók külön állták? Nehéz kérdés ez. Első lépésként kénytelenek voltunk az idén a tavalyinál szerényebbnek lenni. A jelenlegi keretek azonban – minden szerénység mellett is – csak 2-3 évre biztosítják a díj „anyagi feltételeit”.

Ha ennél tovább akarunk tekinteni, akkor a bevezetőben már említett és a mai napon immár 4 főre gyarapodott „SzTAD-közösségnek” a jövőben egyre komolyabb feladatai lesznek támogatók megkeresésében, a SzTAD hírének-nevének és főként anyagi alapjainak növelésében.

Mert csak azokat segíti az Isten, akik maguk is segítenek neki!

Ezzel a reménnyel kívánok Mindenkinek emlékezetes, szép ünneplést!

Budapest, 2019.ápr. 15.,

Szabó T. (E.) Attila, DSc.biol.